Nem tudom, ki olvasta ezt a blogot - sejtésem hogy senki - én ezt a történetet már egy borzasztóan alapnak, silánynak és túl meseszerűnek tartom. Amikor belekezdtem, nem gondoltam át. Ezt is lehet, hogy csak magamnak írom, mert senki nem nézi, de mindegy, így legalább lezárom magamban azt amit el sem kezdtem. Magát a blogot nem szűntetem meg, mert arra büszke vagyok, hogy volt bennem annyi mersz, hogy egyáltalán belekezdjek...

2. Fejezet

2. Fejezet

Sikerült kemény 5 órát aludnom az éjszaka. Tudom, valaki kibírja, de én  nem. Mindig legalább 7-8 órát aszom és az az 1-2 óra nagyon is számít. Köszi Loren! Mindegy csak kibírom. Lényeg, hogy itt van és nem utált meg, mint ahogy azt hittem.

Voltam olyan hülye, hogy hirtelen felpattantam az ágyból, de akkor jöttem rá, hogy nem kellett volna, mert alig láttam, annyira megszédültem. Nagy kínok között eljutottam a csapig és jó hideg vízzel arcot mostam. Felöltöztem egy egyszerű ruhába és mentem reggelizni. Pontosabban mentem volna, ha 8 óra lett volna. Nálunk ilyenkor adják ki a kaját. Mit csináljak még 1 órán keresztül? A Ke$ha albumot ugye nem tudtam hogy meghallgatni, A két Lottit tegnap kiolvastam…

Áthallgattam a zenéket. Ez tartott 1 óráig. Szerencse! Ha még egy percet kellett volna unatkoznom, akkor én lennék az első példája annak, hogy igenis halt már meg emberunalomban.

Siralmas mennyiségű reggelimet elfogyasztva (2 kisujj méretű virsli és egy tenyérnyi kenyér, ami még az itteni kajához mérve is elég kevés) úgy gondoltam kimegyek kicsit levegőzök. Megláttam, mit „játszanak” a többiek. Tengó! Azt imádom!  Nem, nem tangó, tengó.

Nem vagyok benne valami profi, de szeretem. Így is vagy kiestem. Nem néztem az időt, de sokáig játszottunk. Amikor mindenki megunta, mentem a szobámba.

Nem keveset játszottunk! Most lesz fél egy öt perc múlva. Rendesen meg is éheztem a „szuper” reggeli után. Szinte futottam ebédelni. A reggelivel ellentétben az ebéd nagyon finom volt és még jól is laktam vele.

Mikor a szobámba értem, már ott volt Loren. Tényleg! Egész nap nem is gondoltam a meglepire!

 - Mióta vagy itt?- kérdeztem mosolygósan.

- Hát úgy 20 perce. Amúgy neked is szia!- kuncogott.

- Ilyen sokáig ebédeltem? Ja, bocsi, szia!- gondolkozásomból kizökkentett az a dallam ami ma járt a fejemben. 

- Jó a csengőhangod!- szólaltam meg.

- Nem, ez nem a csengőhangom- megfogta a kezem és az aula felé húzott. A kedvenc részemre értünk oda. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha találkozok akár egy hírességgel is, de egyszerre öttel! Megöleltem Lorent. Lement hat szám.

1. Steal My Girl https://www.youtube.com/watch?v=UpsKGvPjAgw

2. You & I https://www.youtube.com/watch?v=_kqQDCxRCzM

3. Kiss You https://www.youtube.com/watch?v=T4cdfRohhcg

4. Best Song Ever https://www.youtube.com/watch?v=o_v9MY_FMcw

5. Fireproof https://www.youtube.com/watch?v=_bXTbfnWPqk

6. Spaces https://www.youtube.com/watch?v=K4e_0VvTqv0

Az utolsó kettőt még nem hallottam, de nagyon tetszett. A Spaces mostantól a kedvenc számom. Nagyon jó szám. Lorent „eltoltam” a szobámig, ugyanis magától nem jött volna.

- Ezt hogy szervezted?- tettem fel a kérdést, amit már 20 perce fel akartam tenni.

- Hát hosszú történet…

- Nem baj van időm, mondd!

- Adam már rég ismeri Ed Sheerant és egyszer meghívott minket egy estélyre. Ott találkoztunk a fiúkkal és épp arról volt szó, hogy rövid fellépéseket vállalnának. Én mondtam az árvaházat. Megbeszélték Paul-al, a menedzserükkel és igent mondott.

Kinyílt az ajtó és a fiúk léptek be rajta. Mondanom sem kell, hogy az ájulás szélén voltam. Lehet, hogy még a szám is tátva volt. Lorenre néztem és igen, most már emlékszem, hogy a szám tátva volt, mert becsukta és egy „Minden légy beleszáll”- al kiröhögött, persze a fiúk is nevettek. Kicsit elpirultam. Na jó lehet, hogy nem kicsit. Mindenki bemutatkozott, nem mintha nem tudnám a nevüket.

- Éhes vagyok!- Szólalt meg hirtelen Niall.

- Hé! Ilyet nem illik mondani!- bökte oldalba Louis.

- Semmi baj! Menjetek csak! Tudom, hogy nagyon be van osztva a napotok- mondtam.

- Szerintem is menjünk, mert ha nem kap kaját, akkor beduzzog…- Zayn kijelentésére mind felnevettünk, Niall pedig úgy tett mintha duzzogna.

Loren is velük ment el. Nem gondoltam volna, hogy ezt szánja meglepinek. Nagyon hálás vagyok neki. Csoda, hogy ezt az unalmas életemet fel tudja dobni egyetlen nap.

1. Fejezet

1. Fejezet

Megint unottan olvastam végig A két Lottit. Csak ez a könyvem van és nem tudom mit olvassak. Már vagy tízszer kiolvastam.

Kopogást hallok és teljesen ledöbbentem, amikor kinyílt az ajtó. Az Loren! Úristen!!! Szegénynek egy jó nagyot sikítottam a fülébe, majd faggatni kezdtem.

- Miért nem voltál itt fél évig?- kérdeztem szomorúan- Azt hittem már meguntál vagy valami…

- Dehogy untalak meg!Hogy gondolsz ilyet? Tudod, áthelyeztek…- bébiszittert áthelyezni? Ilyen hülyeséget nem is hallottam még- Most azt gondolod, hogy ki az a hülye...én sem tudom...Azt mondták, hogy ha nem megyek még aznap az amerikai házhoz, akkor kirúgnak és nem kockáztattam. Vittem magammal Adamet, azért fél évre nem hagyhattam itt. Tőled meg nem tudtam elköszönni és bocsánat!

- Na jó megbocsátok!- mondtam majdnem röhögve. Pont neki nem bocsátanék meg?- Egy feltétellel- itt kicsit elkomolyodtam, ő meg felkapta a fejét- ha holnap elmegyünk valahová!- látszott hogy megkönnyebbül.

 - Nem megyünk sehová! Ide szerveztem a szokásos szombati fellépések helyére valamit. DE nem mondom meg, meglepi lesz-kacsintott.

- És ezt komolyan megengedte Mrs. Henders?

-  Hááát…Nehezen, de meg.

- Oké. DE mesélj mi van Adammel? Nem kérte még meg a kezed?- kacsintottam, mire enyhén vállba boxolt.

- Dehogy!

- Jólvan na! Csak kérdeztem. Hoztál valamit Amerikából?

- Úúú tényleg! Ha nem mondol teljesen kimegy a fejemből! Tessék!- átnyújtott egy Ke$ha albumot, de még milyet! Dedikáltat!

- Úristen! Köszönöm!

Még vagy 2 órán át beszélgettünk mindenről, ami csak eszünkbe jutott.

- Oké, menj csak! Holnap a meglepid előtt legalább fél órával gyere! Nem tudom mi az, de nincs jó előérzetem.

- Nyugi nem lesz gáz, mint ahogy te azt gondolod. De majd holnap meglátod!- kacsintott, majd kiment. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd lefeküdtem. Hajnali 2-ig nem tudtam elaludni. Csak arra gondoltam, hogy milyen lehet az a meglepetés. Nagy nehezen sikerült elaludnom, de csak forgolódtam egész éjszaka…vagyis inkább egész hajnal…

Prológus

Jenette Conar vagyok, 16 éves. Árvaházban nőttem fel. Volt egy barátnőm, Loren. Ő már 2 éve el mehetett innen. 20 éves és én sem tudom miért, de 4 év korkülönbséggel jobban kijöttünk, mintha egyidősek lennénk. Minden 2. hónapban legalább egyszer meglátogatott, de az utóbbi fél évben nem láttam. Benne tudtam megbízni a legjobban.

Egyedül a szobatársammal, Kristen-nel vagyok nagyjából jóban, de ez mégsem ugyanaz. Most táborban van. Utálom ezt a nyárban. Itt maradok, hogy tudjak a többiekkel lógni erre tessék: a felük elmegy táborba.

Fiúk…Na igen a fiúk. A fiúk azok fiúk ennyit tudok mondani. Volt egy barátom de… szépen fogalmazva eléggé megbántott. De legalább áthelyezték egy másik intézménybe.

A nevelők rendesek (még szerencse). Mondjuk van egy-kettő aki vagy nagyon gáz, vagy utál alapból és ez kölcsönös. 1 dolgot viszont nem értek (jó sok dolgot nem értek, de ezt főkép): miért nem lehet telefonunk vagy csak MP3 vagy MP4!?

Én zene nélkül nem tudnék létezni. Mindig jár egy dallam a fejemben, és ha nem hallgatom meg még aznap, akkor velem nem lehet bírni. Sunyiban vettem a „dugi” pénzemből egy MP3-at. Tudom, hogy tiltják, de akkor is! Csak zenét hallgatok. Loren segített egy pár számot rakni rá a laptopjáról. Mindet kívülről tudom annyiszor hallgattam.

5 dolog, amit imádok:
~ ZENE

~ A kép amin Lorennel vagyunk

~ ősz, a legszebb évszak

~ séta: bármikor

~ Pitch Perfect (Tökéletes Hang [film] )

3 dolog, amit utálok:

~Karácsony: Én szívem szerint szeretném, de nincs miért, nincs családom.

~Fogszabályzó: Egyszer kb. 12 éves koromban majdnem 2 évig kellett, azóta ha csak meghallom, kiráz a hideg és nem tudom miért…

~Ha valaki hazudik.


Remélem tetszett! Az első Fanfiction-m, és ha hibázok előre is bocsánat!