1. Fejezet
Megint unottan olvastam végig A két
Lottit. Csak ez a könyvem van és nem tudom mit olvassak. Már vagy tízszer
kiolvastam.
Kopogást hallok és teljesen ledöbbentem,
amikor kinyílt az ajtó. Az Loren! Úristen!!! Szegénynek egy jó nagyot
sikítottam a fülébe, majd faggatni kezdtem.
- Miért nem voltál itt fél évig?-
kérdeztem szomorúan- Azt hittem már meguntál vagy valami…
- Dehogy untalak meg!Hogy gondolsz ilyet?
Tudod, áthelyeztek…- bébiszittert áthelyezni? Ilyen hülyeséget nem is hallottam
még- Most azt gondolod, hogy ki az a hülye...én sem tudom...Azt mondták, hogy
ha nem megyek még aznap az amerikai házhoz, akkor kirúgnak és nem kockáztattam.
Vittem magammal Adamet, azért fél évre nem hagyhattam itt. Tőled meg nem tudtam
elköszönni és bocsánat!
- Na jó megbocsátok!- mondtam majdnem
röhögve. Pont neki nem bocsátanék meg?- Egy feltétellel- itt kicsit
elkomolyodtam, ő meg felkapta a fejét- ha holnap elmegyünk valahová!- látszott
hogy megkönnyebbül.
- Nem
megyünk sehová! Ide szerveztem a szokásos szombati fellépések helyére valamit.
DE nem mondom meg, meglepi lesz-kacsintott.
- És ezt komolyan megengedte Mrs. Henders?
-
Hááát…Nehezen, de meg.
- Oké. DE mesélj mi van Adammel? Nem kérte
még meg a kezed?- kacsintottam, mire enyhén vállba boxolt.
- Dehogy!
- Jólvan na! Csak kérdeztem. Hoztál
valamit Amerikából?
- Úúú tényleg! Ha nem mondol teljesen
kimegy a fejemből! Tessék!- átnyújtott egy Ke$ha albumot, de még milyet!
Dedikáltat!
- Úristen! Köszönöm!
Még vagy 2 órán át beszélgettünk
mindenről, ami csak eszünkbe jutott.
- Oké, menj csak! Holnap a
meglepid előtt legalább fél órával gyere! Nem tudom mi az, de nincs jó
előérzetem.
- Nyugi nem lesz gáz, mint
ahogy te azt gondolod. De majd holnap meglátod!- kacsintott, majd kiment.
Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd lefeküdtem. Hajnali 2-ig nem tudtam
elaludni. Csak arra gondoltam, hogy milyen lehet az a meglepetés. Nagy nehezen
sikerült elaludnom, de csak forgolódtam egész éjszaka…vagyis inkább egész
hajnal…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése